Lassacskán elérkezünk 1989-be. Ez az év több szempontból is határkõnek számít. Itt van például a rendszerváltás. Több párt is alakult, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokat folytat az akkori kormányzó párttal. Hazánkba látogat id. George Bush, Románia fortyogó üsthöz hasonlít, Szûrös Mátyás a Parlament egyik ablakában állva kikiáltja a Magyar Köztársaságot, NDK-ból rengetegen jönnek át, mindannyian Ausztiába igyekeznek. Nem tudom, ki emlékszik még arra, hogy Hegyeshalomnál, Kópházánál megnyitották a határt Ausztriába. Örömittas emberek indultak Trabantjukkal, Wartburgjukkal a szabadság felé. 1989 szeptember 10-én Horn Gyula, mint akkori Külügyminiszter bejelenti, hogy Magyarország megnyitotta nyugati határátkelõhelyeit.

Emlékszem, szüleimmel mi is indultunk Bécsbe, egyenesen a Maria Hilfer Strasse-ra. Ott aludtunk a kocsiban éjszaka, nappal pedig az utcában néztük a kirakatokat, csodálkoztunk az árumennyiségen. A hûtõládától kezdve a nem is tudom micsodákig mindent meg lehetett vásárolni - beindult a videokazetta-biznisz, tömegével hozták az emberek a kocsik tetején a Gorenje hûtõládákat, egyéb háztartási cikkeket, a C64-et floppy-val ... Meg azután ott ettem banánt, vettünk vagy tíz kilót, és nekiestünk. Csak ki ne hagyjam az élelmiszer áruházakat! Ledöbbentünk a csokik, cukorkák tömkelegén, meg hogy a videótól kezdve a kávén át ... fel sem tudom sorolni mi minden volt az, ami nekünk magyaroknak csodaszámba ment.

Itthonról emlékszik még valaki arra, hogy egy liter 98-as benzin 37Ft-volt, vagy hogy egy kifli 5 Ft, fél liter kakaó 27 Ft, egy gombóc fagyi 10 Ft volt, de ki emlékszik ma már! (Nekem sem minden adatom 100%-os, csak dereng, mintha annyi lett volna.) Ugyebár nem kétséges, hogy hová fejlõdtek az árak, de mindegy, ez nem politikai fórum, csak érdekességek említése. Emlékszem, 1989-ben fejeztem be az általános iskolát, jót nyaraltam a nagymamámnál vidéken, a barátokkal nagy csocsó-csatákat vívtunk, rengeteget rexez-tünk, lógtunk a strandon, stíröltük a csajokat, rengeteget fájereztünk, meg makaóztunk. Hm... Valahogy szeretném a nyolcvanas éveket újra átélni, vagy ha nem is minden pillanatát, de legalább a nyarakat. Azok ollllyyyan jjjjóóóók voltak!

1989 augusztusában megjelent az újságosstandokon a Commodore Világ elsõ száma, a sokat emlegetett görbe lábú ninjával a borítóján. Hárman szerkesztették a lapot kezdetben, R.L., Sz.L., és a szakállas. A második számtól kezdve CoVboy is csatlakozott a szerkesztõ-gárdához, a levelezést kezdte. Szerintem a legolvasottabb rovat a CoV történetében a levelezési rovat volt, hála a jeles tollforgatónak, akinek csípõs nyelve és fantasztikus stílusa egyszerûen legendás alakká emelte. Sokan megpróbálták leleplezni, vajon kit is takar ez a fantázianév, ki lehet az a CoVboy, aki olyan velõsen fogalmaz, akinek utolérhetetlen poénja és stílusa van? Egyetlen próbálkozás sem járt sikerrel. Poróbálkoztak rengetegen, de nem. Lehetetlen feladatnak mutatkozott.

Talán - ha a sors is úgy akarja, nomeg CoVboy -, egyszer sikerül egy exkluzív interjút készítenem vele.

1989-ben jelent meg a Gordian Tomb c. játék, mely egy rekorddal halhatatlanná vált. Ugyanis a játék zenéje egy folyamatos, 32 perces muzsika(!!!), amit a mai napig nem szárnyaltak túl. Ez azért is érdekes, mert a játék egyfájlos - készítõje az X-ample. A grafika szintén olyan szintû, mint maga a zene. Hihetetlen, hogy a C64-es színkészletébõl micsoda grafikát hoztak ki a készítõk!