Micsoda idõk voltak ... Például 1986-ban, Siófokon rendezték meg az Interpop Fesztivált, ahol elsõ lett a Napoleon Boulevard, mely máig kedvencem ... Vagy: a '80-as években volt a Csernobili atomreaktor-katasztrófa, vagy a Challenger ûrsikló balesete. Ekkor kaptunk ki Mexikóban a Szovjetektõl 6:0-ra, emlékszem hogy ki voltunk bukva ..., de a videodiszkó helyre tett minket ..., na és az elsõ nyugati verda a környéken? Jajajajaj! Bocs, csak kicsit elkalandoztam. Visszatérve a számítástechnikához, 1986-ban tervezték meg a Videoton TV-Computert. Ebbõl is bírtokoltam egy példányt. Istenem, bárcsak újra tizenéves lehetnék !

Tehát 1982-ben (83?) kijött mindenki kedvence, a Commodore 64! Mit is lehetne errõl a géprõl mondani újat, hiszen annyi weblap foglalkozik vele, hogy az megszámlálhatatlan. Na jó, a teljesség igénye nélkül nézzünk 1-2 alkatrészt: dual SID, IDE CD-Rom és merevlemez illesztõ, törõkártyák - Action Replay, Final sorozat, Atomic Power, Nordic Power -, hangdigitalizáló, képdigitalizálók, memóriabõvítõk, procilassítók ...

Az elsõ játékélményem az Andrew Spencer féle Soccer volt - 1983-as program. Hát mennyit nevettünk rajta a haverokkal! "+" karakter volt a labda, hasonló fejûek voltak a játékosok a képernyõn ... A Raid Over Moscow, mely emlékeim szerint úgy 1984 tájékáról való, hogy hányszor összetörtem a gépeket! Jaj, kifelejtettem minden idõk legjobbját, az Impossible Mission-t, ez szintén '84-ben jelent meg. Azt nem sokan tudták, hogy a manusznak csak balra voltak meg az animációs fázisai, és azt sem, hogy szinte mindenki tévedett egy dologban a játékkal kapcsolatban. A lényeg, hogy volt néhány olyan szoba, ahol azt írták itt-ott, hogy mérgezett a levegõ. Baromság. Ha valaki kinyitja a szemét, láthatja, hogy akkor haltunk meg, amikor valamelyik robot neki ment a falnak, vagy belelõtt. Semmilyen mérgezés nincs és nem is volt. Errõl ennyit. 1987-ben viszont megjelent a játék második része, melyen a Novotrade programozói készítettek. Itt már nem egyszínû szobák voltak, hanem: szellõzõk, ál 3d-s szobai berendezések, bombák, platformmozgató kártyák, guggolás, mint fontos elem és egy két nyalánkság. A játékból csak Amigára készült el a harmadik(?) rész, melynek címe: Impossible Mission 2025. Szerintem a következõ nagy állomás, a Test Drive volt. 4 pálya, szakadék és hegy, bezúzódó szélvédõ ... A második része is kellemesre sikeredett. Hiányzott viszont valami belõlük, amit végülis a Street Rod késõbb biztosított. Önmagunk szerelhettük, tuningolhattuk a verdát, szinte minden fontosabb alkatrészt ki lehetett benne cserélni egy jobbra. De ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen ott van még a Defender of the Crown, vagy a The Train, a Dizzy-sorozat is elindul, a Bruce Lee-rõl már nem is szólva. A Lazy Jones, melynek zenéjét David Whittaker írta, napjainban is feltûnik egy diszkó számban, igaz, csak néhány taktusa, de akkor is!